RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: TALÁLKOZÁS TEJTESTVÉREMMEL
RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: TALÁLKOZÁS TEJTESTVÉREMMEL
«Szervusz» – mondom, s barátságosan
nyujtom feléje testvéri kezem.
Bokáját csapja össze katonásan
s igy szól: Kelemen János a nevem.
nyujtom feléje testvéri kezem.
Bokáját csapja össze katonásan
s igy szól: Kelemen János a nevem.
Dadám – az anyja – boldogan sikolt:
jaj, kilenc hónapig szoptattalak!
«S őt?» – kérdem. «Csak egyig.» S a falak
bámulnak rám, aki tejet rabolt.
jaj, kilenc hónapig szoptattalak!
«S őt?» – kérdem. «Csak egyig.» S a falak
bámulnak rám, aki tejet rabolt.
«Mondd, mit csinálsz? Tudod, ugy gondolom…»
Lakatos vagyok, segéd, már szabadultam,
most félévig egy barnának udvaroltam,
de most már hét hete, hogy nem dolgozom.
Lakatos vagyok, segéd, már szabadultam,
most félévig egy barnának udvaroltam,
de most már hét hete, hogy nem dolgozom.
Ép ezért jöttem. Tán majd az apád
tud valamit és hátha beszerez
valahová. «Hát persze, hiszen ez
természetes» – mondom – «hm… ez a kabát
tud valamit és hátha beszerez
valahová. «Hát persze, hiszen ez
természetes» – mondom – «hm… ez a kabát
oly régen itt lóg… a barna nadrággal,
jól összemegy. Tán od’ adnám neked…»
és boldogan a tejtestvéremet
megkinálom egy cigarettával.
jól összemegy. Tán od’ adnám neked…»
és boldogan a tejtestvéremet
megkinálom egy cigarettával.
