GELLÉRT OSZKÁR: FIATALOKHOZ
Költőnek születtem
S költőnek a nyár az, ami – ha eléri –
Megbecsülhetetlen.
Az élet megettem
Jóval túl a felén. Igy tán az ősz se lesz
Elviselhetetlen.
Értetlen meredtem.
S a halálos télnek gondolatára már
Szivem meg se retten.
Kenyerét elettem.
De kenyeret adtam, mig érlelő napod
Ragyogott felettem.
Barátot szerettem.
S hogy megérnem hagytad: újak, fiatalok
Születtek helyettem.
Egészen feledten.
Túlnan tavaszodik. Köszönöm Uram, hogy
Kortársuk lehettem.