GELLÉRT OSZKÁR: TEMPLOMBAN
GELLÉRT OSZKÁR: TEMPLOMBAN
Most ül s imádkozik
A pad széléhez szoritva kicsi keblét.
Ha utána szád majd a pad fájára forrott,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Csak keble lehét akarja beszívni az orrod.
A pad széléhez szoritva kicsi keblét.
Ha utána szád majd a pad fájára forrott,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Csak keble lehét akarja beszívni az orrod.
Most térdel s úgy imádkozik.
Ha feláll majd s ellép s te utána omlasz,
Hogy térde helyén a kőre tapadjon a szád,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Bódult szemed csak térde havára szomjas.
Ha feláll majd s ellép s te utána omlasz,
Hogy térde helyén a kőre tapadjon a szád,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Bódult szemed csak térde havára szomjas.
Most megcsókolta a feszületet.
Ha utána majd a Krisztus ezüstjét
Illetné szád és sóhajod ködlene rajta,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Körötte leng még az ő édességes ajka.
Ha utána majd a Krisztus ezüstjét
Illetné szád és sóhajod ködlene rajta,
Az Ördög rádsziszeg: Ne merd!
Körötte leng még az ő édességes ajka.
Ne merd, ne merd!
Fa kő ezüst hiába holt anyag,
Ha száj ha térd ha kebel lehellete érte.
S szín illat íz csak úgy salaktalanok,
Ha testtelen áramlanak feléd.
Ne merd, ne merd!
Ha a lélek él, gondolj a halálra
És mard le a húst elébb!
Fa kő ezüst hiába holt anyag,
Ha száj ha térd ha kebel lehellete érte.
S szín illat íz csak úgy salaktalanok,
Ha testtelen áramlanak feléd.
Ne merd, ne merd!
Ha a lélek él, gondolj a halálra
És mard le a húst elébb!
De az Isten szól: A lélek él
S a halál előtt nem testtelen.
Az Isten szól: A Jóság csókja tiszta
S szent akkor is, ha meztelen.
S a halál előtt nem testtelen.
Az Isten szól: A Jóság csókja tiszta
S szent akkor is, ha meztelen.
