II.
II.
Elbusult kezemben reszket a toll:
a parancs elakadt valahol
agy s sziv között. Mint üveges szobába tévedt
madár: ugy verődik faltól-falig kétségbeesésem:
minek? kinek! s könnyeim oly gyorsan futnak
mint háztetőről pusztuló hó csepeg sebesen olvadáskor.
Óh szánjatok engem! ki reménytelen sirok
magamért. Szánjatok, mint gyermeket
ki meghalt mielőtt mosolygott volna.
Mint reszkető mennyasszonyt
ki meghalt a csók előtt, mint
ifjú anyát, ki meghalt előbb
hogy gyermeke szemét kinyitotta.
Szánjatok, mert hiába éltem!
És szomjas ajkam egyetlen kortyot nem kapott.
a parancs elakadt valahol
agy s sziv között. Mint üveges szobába tévedt
madár: ugy verődik faltól-falig kétségbeesésem:
minek? kinek! s könnyeim oly gyorsan futnak
mint háztetőről pusztuló hó csepeg sebesen olvadáskor.
Óh szánjatok engem! ki reménytelen sirok
magamért. Szánjatok, mint gyermeket
ki meghalt mielőtt mosolygott volna.
Mint reszkető mennyasszonyt
ki meghalt a csók előtt, mint
ifjú anyát, ki meghalt előbb
hogy gyermeke szemét kinyitotta.
Szánjatok, mert hiába éltem!
És szomjas ajkam egyetlen kortyot nem kapott.
