V.
V.
Az ebéd későre maradt, különösebb esemény nem történt.
A tisztek sokat ettek és még több sört ittak. Gyilkos meleg volt egész nap és egész napon át sokat izzadtak. Szállásaikat még nem látták. Átöltözés nélkül, porosan, fáradtan ültek az asztalhoz.
A szállást csináló tiszt szétosztotta a lefoglalt lakások címeit.
Tamás főhadnagyot legénye várta az étkezde ajtajában, hogy lakásához vezesse.
A tisztiszolga a trénekkel jött és hamarabb beérkezett a városba, mint a csapat. Ő már ismerte az új szállást, mely két hétig otthonuk lesz. A poggyászt is odavitte.
- Milyen lakásunk lesz, Péter? - kérdezte legényétől Tamás.
- Elég jó és tiszta, - felelte a jóképű huszár bizalmasan. - És nincs is messze az étkezdétől, az ezrediroda is közel lesz. - Csendesen beszélgettek, míg a szálláshoz értek.
- Péter, én azonnal lefekszem az ágyba, hiszen úgy is le kell teljesen vetkőznöm. Csak este, hét órakor keltsél fel. Készítsd elő a zubbonyomat, lakkcipőmet és legyen jó hideg víz a mosakodáshoz. Éjjel jövök csak haza, Palicson, az őrnagy úrnál fogok vacsorázni. Holnap reggel kilenc órakor keltsél fel, mert dolgom lesz az irodában. Most sötétítsd le a szobát, jól zárd be a spalétákat, úgy látom, sok légy van a szobában. Ha este elmegyek, verd ki őket. Vigyázz, míg alszom, ne zavarjon senki. Elmehetsz!
Péter összevágta a sarkantyúját és csendesen tette be maga mögött az ajtót.
Tamás hamarosan elaludt.
