BÁNYAI KORNÉL: VIRÁGOK A HÁZ ELŐTT
falusi házak előtt
virító haszontalan kertek,
ehéz por alól is nevető
virágok.
villogó napsugarak
tőreit állva s megbújva a gyászt
s halvány gondokat rejtő falak
tövében.
bimbóit lobbantva ring.
A talpalávalót a nárcisz
ezüstje, szomorú rozmaring
dalolja.
könnyű selymeiteket
gonddal ápolja a vén anyó
örökös munkától fekete
kezével.
ti vagytok itt egyedül
szépségeink viszfénye, barbár
korunkon győzelmes életünk
reménye:
s hiszünk egy szebb ragyogóbb
világban, midőn testünk égő
bokrából újra beszélni fog
az Isten.