(EBÉD UTÁN)
(EBÉD UTÁN)
Ebéd után, elpilledve, tompán
benn ülünk a függönyös verandán.
Kávé gőzöl, édes-erős illat.
És a pasziánszot rakja ujjad.
benn ülünk a függönyös verandán.
Kávé gőzöl, édes-erős illat.
És a pasziánszot rakja ujjad.
Csészémbe nézek hol a cukornak
nyomán apró szökőkutak forrnak;
s arcom visszanéz, mint büvös körből
egy fekete, kerek jóstükörből.
nyomán apró szökőkutak forrnak;
s arcom visszanéz, mint büvös körből
egy fekete, kerek jóstükörből.
És a kártyák hullnak az asztalra,
piros szivek, zöld levelek, sorra,
mint az ősznek piros és zöld galyja
hull majd nemsokára az udvarra.
piros szivek, zöld levelek, sorra,
mint az ősznek piros és zöld galyja
hull majd nemsokára az udvarra.
Óh mondd, hol a tükör, hol a kártya,
amely megjósolja és beváltja,
hogy hány nyáron ülünk még mi itten
ilyen polgárilag is meghitten,
amely megjósolja és beváltja,
hogy hány nyáron ülünk még mi itten
ilyen polgárilag is meghitten,
óciumban ómód elhuzódva
és remegve hogyha jön a posta?…
Igy múlanak életem órái:
kártyaejtő ujjaidra várni,
és remegve hogyha jön a posta?…
Igy múlanak életem órái:
kártyaejtő ujjaidra várni,
mig kislányunk hintáz lenn a kertben:
eltünik az egyik másodpercben,
majd fölbukkan ujra, mintha szállna,
karjait mint szárnyakat kitárva.
eltünik az egyik másodpercben,
majd fölbukkan ujra, mintha szállna,
karjait mint szárnyakat kitárva.
