RADNÓTI MIKLÓS: ESTEFELÉ
a kertfalon futott,
fiatal zápor volt:
pirulós!
kék ég derűlt
a lábaszárán.
Az útja villogott
S a fákra esti kóc ült.
mozogva máriást,
lapjaik pattogtak
s fölhangzott nevetésök.
leűltek a rózsák
és rámszuszogtak.
szíve röpült,
két késői
nyögdécselő galamb.