I.
oly öntudatlanul. Henyélni
mint a föld és ha beszélni
kell néha, szóljak halkabban
mint a lomboknak suttogása.
szóljak csak, zizegő füvekben.
Mint pillangók szárnya rebben,
mint a felhők álmodása
s pihegő szélnél csöndesebben.
hitem, csak a tétova lombé.
Szavam ne legyen erősebb
mint éji fenyvesen át a
semmi levegő osonása.