Erdélyi József: Nyárfák
Erdélyi József: Nyárfák
Sok nyárfa volt abban a tanyában,
köröskörül abban a határban,
úgy merengtek hosszu sorban, kéken,
azon a sík, végtelen vidéken,
mint világgáindult óriások,
kiknek lábát gyökerekkel
fogta meg egy átok.
köröskörül abban a határban,
úgy merengtek hosszu sorban, kéken,
azon a sík, végtelen vidéken,
mint világgáindult óriások,
kiknek lábát gyökerekkel
fogta meg egy átok.
Hosszu sorban a sok magas nyárfa,
úgy állt mint egy óriási hárfa:
minden fa egy érzékeny húr, melyből
altató halk zenét csal a szellő.
Innen-onnan egy-egy húr hiányzott,
mert elszakadt, mikor a vad
zivatar hárfázott.
úgy állt mint egy óriási hárfa:
minden fa egy érzékeny húr, melyből
altató halk zenét csal a szellő.
Innen-onnan egy-egy húr hiányzott,
mert elszakadt, mikor a vad
zivatar hárfázott.
Egetverő eleven kerítés, -
úgy verődött vissza a cserdítés,
puskalövés úgy verődött róla,
mintha puskaropogás lett volna,
háború tán, ami alszik, alszik,
de felébred, ha egy árva
puskalövés hallszik.
úgy verődött vissza a cserdítés,
puskalövés úgy verődött róla,
mintha puskaropogás lett volna,
háború tán, ami alszik, alszik,
de felébred, ha egy árva
puskalövés hallszik.
Úgy szeretek rájuk emlékezni!
Látom őket tavasszal rügyezni,
a kastélykert körül, a határban,
látom őket sötét lombruhában,
hallom őket altatódalt súgni,
hallom őket riadozni,
tenger gyanánt zúgni...
Látom őket tavasszal rügyezni,
a kastélykert körül, a határban,
látom őket sötét lombruhában,
hallom őket altatódalt súgni,
hallom őket riadozni,
tenger gyanánt zúgni...
Megvannak-e még azok a nyárfák?
Vagy azóta mindet kivagdalták?
Ha kivágták, ledöntötték őket,
akár ne is lássam azt a földet,
soha többé, a kék nyárfák nélkül, -
hírt se halljak arról az el-
kárhozott vidékről!
Vagy azóta mindet kivagdalták?
Ha kivágták, ledöntötték őket,
akár ne is lássam azt a földet,
soha többé, a kék nyárfák nélkül, -
hírt se halljak arról az el-
kárhozott vidékről!
Hírt se halljak arról a tanyáról,
arról az elcsúfított határról,
a kegyetlen népről, mely kivágta,
százesztendős fákat nem sajnálta,
száz esztendő lassú nevelését. -
Nincs ott élet, hol nem becses
a nagyság, a szépség.
arról az elcsúfított határról,
a kegyetlen népről, mely kivágta,
százesztendős fákat nem sajnálta,
száz esztendő lassú nevelését. -
Nincs ott élet, hol nem becses
a nagyság, a szépség.
Emlékemben él az a sok nyárfa,
zeng, zúg, mint egy óriási hárfa,
felkél mint egy törhetetlen hadsor,
mely az egész világ ellen harcol,
egy szebb-jobb, egy igazabb világért:
magáért a határtalan
istenországáért.
zeng, zúg, mint egy óriási hárfa,
felkél mint egy törhetetlen hadsor,
mely az egész világ ellen harcol,
egy szebb-jobb, egy igazabb világért:
magáért a határtalan
istenországáért.
