Komjáthy Aladár: Egy kis madárhoz
halvány ködöt lehel s a nedves ágak
idegzetén a tél keserve bágyad,
Apolló hűtlen arca sírva fáj még.
virágaid tündéri tűzben égő
tekintete? Lobogva, mint a kénkő
rohant a nyár gyümölcseit emelve.
lehullt testvérén gondtól vert madár
motoz. Kis pajtás, elszaladt a nyár,
most jő a tél és karjaival átfon.
kopott madár vagyok s a régi ének
az ifjuságról hallgat, mint a vének
templom után, ha vágynak az egekbe.