II.
II.
Első reggeli ébredése volt ez orosz földön.
Össze volt törve. Vizet kért egy huszártól. Megmosta kezét, arcát. Kiöblítette a száját. Rendbehozta ruháját.
A tábori konyhához ment. Jó nagy sajka cigóriakávét ivott. Édes volt és forró, jól esett. Már nem fázott többé.
Dolgai után nézett. Összeszedte a reggeli jelentéseket.
Sián százados beteget jelentett. Nem tud lóra ülni, olyan reumás. Azt érzi-e, hogy ma kemény nap lesz, vagy a rokon szlávval nem akar, vagy nem mer verekedni?
Báró Kemény kapitány jelentette, hogy rettenetes diaréja van, de azért vezetni fogja a századát. Nem akarja, hogy mindjárt az első ütközetből kimaradjon. Mit gondolnának róla?
Sápadt, sárga és elgyengült az amúgy is gyenge fizikumú tiszt.
Egy parancsőrtiszt érkezik. Reggel hat órakor eligazítás lesz a hadosztálynál. Meg kell jelenni minden ezredparancsnoknak és segédtisztnek.
A parancsőrtiszt - ki véletlenül éppen a sógora Tamásnak - még most is didereg. Ruhái nyirkosak. Tegnap, amikor átugratták a határfolyót, ő is beleesett a vízbe. Nedves ruhájában szörnyű éjszakája volt.
Tamás jelenti parancsnokának a hadosztály rendeletét. Megnézik órájukat, háromnegyed hat.
Mehetnek az eligazításra.
