Babits Mihály: A "Nyugat" és a Nyugat
Babits Mihály: A "Nyugat" és a Nyugat
A negyedszázados magyar folyóirat ünnepi számot ad, s az ünnepi szám megjelenése összeesik Európa iróinak budapesti találkozójával.
Ebben a számban a «Nyugat» vendégül látja a Nyugatot.
Itt is találkoznak... Az irók találkoznak, a szellem követei, az európai irodalom egységének nevében, melynek szinte mitikus jelszava nálunk e folyóirat cime.
Eleinte csatakiáltás volt! Egy távoli kis nép lelkének csatakiáltása, a saját tunyasága ellen: Nyugat! Nyugat! Nyugat! Mert ez a kis nép keleti vérrel büszkélkedett, s keleti illuziók melegében szeretett ringani.
De ezer év óta hun posta módjára adják át egymásnak irástudóink nemzedékei a harci jelszót: Nyugat! S ha mi Nyugat felé forditottuk tekintetünket, nem tettünk egyebet, mint amit Szent Istvántól fogva tett minden magyar, aki szellemi müveltségről álmodott Magyarországon.
Nyugatra tekintettünk hogy kiteljesitsük magyarságunkat. Nem először irjuk hogy a magyarság forditott Anteusz: akkor kap mindig uj erőre ha el tud szakadni szülőföldjének ugarától. A messzeségben ébred magára. Klimaváltozástól lesz egészséges.
S az idegen levegőből saját husát és vérét épiti.
Nem is idegen levegő az; mert a közös európai égnek levegője. Aminek mindent át kell hatni, szabad cserében s a tavaszi szelek friss szeszélyei szerint, hogy élet és virulás lehessen a Szellem kertjében. (Amit nemzeti levegőnek hivnak, az nagyon gyakran csak elzárt és dohos pincelevegő.)
A mi plántáink nyugati ég alatt magyar földből nőttek.
A Nyugat magyar folyóirat s magyar irodalmat termel. Nem külföldről importálta virágait, s huszonöt év alatt forditást is aránylag keveset hozott. Akkor is inkább a magyar vivmány mint az idegen szépség kedvéért.
Idegennel az idegenért alig foglalkoztunk. Mégis lapjainkról Európa szellője csapott az olvasó lelkébe. Nem a fülledt keleti pincék magyarsága, hanem a nagy, egységes és testvéri jövőbe törő Európa szabad táj-árama.
Ezt az Európát hirdeti homlokunk. S aki ismer, tudja, mily hivek voltunk ehhez az Európához akkor is mikor a történelmi Európa testét gyülölet vágta ketté és vér futotta el. A Nyugat egy pillanatra sem tántorodott meg, nem vált nevéhez méltatlanná. Vér és vadság hullámaiból is csüggedetlen tartotta magasba a testvéri kultura zászlaját.
S Európa irói, ennek a testvéri kulturának munkásai és apostolai, most megtisztelnek bennünket avval hogy eljönnek ünnepünkhöz, s együtt ünnepelnek velünk. Szokásunk ellenére forditásokat hozunk, s a közös kert messze tájairól füzünk virágokat koszorunkba. A Nyugat mai ünnepi száma az európai irodalom testvéri egységének dokumentuma, s annak hogy a mi kis nemzetünk irodalmát is testvérül öleli ez az egység.
Mint egy szint a szivárvány... Talán a Jövő szivárványa, egy vizözön után.
