Füst Milán: Az élet alkonya
Füst Milán: Az élet alkonya
«Nehéz próba előtt állsz.» (Török Sophie)
Bandzsitani kezd a szemed, mert itt az időd: küszöbödön már az öregség
S te két szempontból nézed majd a végtelent: szögben töröd.
Tombol majd a sötétség körüled, ám te meg se moccansz, mert nem alkuszol...
Nem igen félsz te már az éji hidegektől, nem is búslakodol s ha olykor álmaidban elédjárul egy-egy emberarc,
Te mozdulatlan várod őt, - nem biztatod, nem kergeted
S úgy ülsz előtte, mint a hegy.
S te két szempontból nézed majd a végtelent: szögben töröd.
Tombol majd a sötétség körüled, ám te meg se moccansz, mert nem alkuszol...
Nem igen félsz te már az éji hidegektől, nem is búslakodol s ha olykor álmaidban elédjárul egy-egy emberarc,
Te mozdulatlan várod őt, - nem biztatod, nem kergeted
S úgy ülsz előtte, mint a hegy.
Vérző fogakról álmodol s ha ki nyeríteni merne pitvarodban a nemi gyönyöröktől: gonoszúl neveted...
S nem fogadsz el tőle semmi indokolást. Mert rétesek az eszményképeid, -
Azt képzeled, hogy kövér nőknek hízelegsz az ételért, - egy nagy leves,
Hatalmas sűlt-tökök és répák, hízott medvék veszik olykor űltödet körül
S te lassan ingatod a fejed erre s nem beszélsz.
S nem fogadsz el tőle semmi indokolást. Mert rétesek az eszményképeid, -
Azt képzeled, hogy kövér nőknek hízelegsz az ételért, - egy nagy leves,
Hatalmas sűlt-tökök és répák, hízott medvék veszik olykor űltödet körül
S te lassan ingatod a fejed erre s nem beszélsz.
Így, így. Ez lesz a sorsod, ha megéred. - Olyan meleg már az éj
S oly részegítő volt ma még az alkonyatnak sötét napkorongja. - Félned nem szabad.
Légy buzgó s jószivű, amíg lehet. S akik majd ordítanak még az életért...
S oly részegítő volt ma még az alkonyatnak sötét napkorongja. - Félned nem szabad.
Légy buzgó s jószivű, amíg lehet. S akik majd ordítanak még az életért...
Légy papjuk, higgadt orvosuk talán. Ez most a dolgod itt.
És meg ne mondd nekik egész tudásod... Hallgasd el felét...
Légy hatalmas a hallgatásban. S ha majd olykor sírni kell,
Mert régi képek, ennen képed kezdett el a falon furcsán zengeni, -
Erről se szólj. - Isten segéljen útadon. - S ne hogy példázat légy nekik:
Hogy minden milyen rosszra fordul itt az ég alatt.
És meg ne mondd nekik egész tudásod... Hallgasd el felét...
Légy hatalmas a hallgatásban. S ha majd olykor sírni kell,
Mert régi képek, ennen képed kezdett el a falon furcsán zengeni, -
Erről se szólj. - Isten segéljen útadon. - S ne hogy példázat légy nekik:
Hogy minden milyen rosszra fordul itt az ég alatt.
