Babits Mihály: Beteg-klapancia
Babits Mihály: Beteg-klapancia
Látom a ködöket,
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket...
Nem irok verseket,
beteg vagyok, beteg.
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket...
Nem irok verseket,
beteg vagyok, beteg.
Beteg vagyok, beteg,
nem irok verseket,
nem zengek éneket...
Csak egypár szót nyögök
vagy inkább köhögök:
beteg vagyok, beteg.
nem irok verseket,
nem zengek éneket...
Csak egypár szót nyögök
vagy inkább köhögök:
beteg vagyok, beteg.
Régi időm elmult,
régi kedvem fordult.
Ki volt hivem elbujt,
hirem, nevem elhullt,
erőm veszni indult,
pénzem sohasem volt...
régi kedvem fordult.
Ki volt hivem elbujt,
hirem, nevem elhullt,
erőm veszni indult,
pénzem sohasem volt...
Mondd, van-e jussod már
hogy igy nyögj és kántálj
mint unott koldus-száj?
Ki hallgat terád már?
Naphosszat motyogd bár
hogy itt fáj, hogy ott fáj...
hogy igy nyögj és kántálj
mint unott koldus-száj?
Ki hallgat terád már?
Naphosszat motyogd bár
hogy itt fáj, hogy ott fáj...
Künn a fagy közelit.
Öröm, gond közelít.
Karácsony közelit.
A hegyek hátait,
fenyőfák sátrait
ünnepre meszelik.
Öröm, gond közelít.
Karácsony közelit.
A hegyek hátait,
fenyőfák sátrait
ünnepre meszelik.
1932. december 10.
