LAPSZEMLE
LAPSZEMLE
Valami, ami a kelleténél több ... (Budapesti Szemle, – kys. kritikája Zsindely Ferencz Isten szabad ege alatt című könyvéről.) „Mindössze a szagnak, egyébként vadászra valló sűrű és itt-ott szokatlan kapcsolatokban való emlegetése érint némileg visszásan bennünket, különösen mikor a Szerelmes szarvasokról szólva kelleténél többet emlegeti a szerelmes ünő szagát s szükségtelen aprólékossággal rajzolgatja szerelemre felkinálkozó mozdulataikat.»
Később ugyene czikkben: «... mikor nemcsak részletezőbb a kelleténél, hanem keresettebb és cicomáskodóbb is, így a könyvnek mindjárt a legelső soraiban, melyekben az magyarázgatja, hogy a szerelemnek milyen illatával vagy illattalanságával adja hírül érkezését az erdőn a tavasz.»
*
Két dícséret Márai Sándor Csutorájáról (Magyar Minerva): 1. «Egyetlen lélekzet ez a könyv: visszafojtott lélekzet.» 2. «Csutora, aki összeütközik az egész erkölcsi és társadalmi világrenddel, aki elbukik ennek következtében, mint minden más drámai hős, olyan ijesztő jelenség, mintha az állat egyszerre emberré válna.»
*
Az Örök forradalom közepében című cikkből (Szivárvány):
«A dilettantizmus végre is nem árthat az irodalomnak, mert egyszerűen nem veszi észre az indolens kísérleteket.» «És minden küzdelem és minden ostrom és a legleleményesebb forradalom is mindenkor az irodalom diadalával végződik, mert például, amikor a művészet hadat izent a tendenciának, nyomban kiderült, hogy a foxi a régi, csak a – nyakörv új rajta.» «Lehet, hogy az értelmes olvasó szerint mindez közhely, banalitás, de a banalitás ma az egyetlen bizonyosság ebben a zavaros világban.»
*
Ugyancsak a Szivárvány-ból (Perneki Mihály Ágyrajárók című verskötetéről):
«A megdöbbentések könyve ez. Sikátorok meztelenségén hintáz a látás Jupiter fénye és Perneki-Pilátus szól: Ecce Homo.»
«Köszörületlen igazságok mennyköve csapkod. Szobakonyhák tönkrement illuziója vérzik, dalol a Conti-ucca sarka, ordít és bicskával fest vörösre az eddig népszínművi színre kent falu. Baj van, nem telik Ehrlich 606-ra a kisgazdának, a toloncból agitátor serdül s a gyöngyhalásznak cápahalál jut.»
«Perneki a lényegbajnok rekordidőn belül ér célhoz és az irodalmi tank csikorogva lapítja semmivé a formát.»
«Itt térünk magunkhoz az első impresszió beállt szélcsendjében és valahogy Dánia illata terjeng.»
*
Ez is ok. («Álláspont.» A kitagadottak. Vitéz Somogyvári Gyula 3 egyfelvonásosa.) «A szereplő történeti személyek iránti kegyelet következtében helyesebbnek véljük, ha az egyfelvonásosok bírálatába nem mélyedünk bele...»
*
Ugyancsak az Álláspont-ból (Féja Géza: A magyar költő arca): «Láttuk a magyar költő arcát nem is olyan régen Adyban, tehát érett pompájában, végső érettségéért való izgalmas, csodálatos vajudásában (az arcot?) s ezer esztendő tragikus gyümölcseit szűrve nehéz borrá, (az arc?) magyar ihletté, nemzedékek tápláló illatává teljesedni.»
Még három mondat ebből a cikkből: «A magyarság a nagy népi és nemzeti méreteket tekintve, két nagy életformában élte történelmi sorsát. Egyik a katona volt, másik a paraszt. Az egyik a nomád keleti mozgás és száguldó életkedv, a hódító akarat s a pazarló virtus továbbfolytatódása, a másik a Dunamedence rögeibe való gyökerezés, a föld értelme felé folytatott út, a termés örök idilljének nyugodt derűje.» (Ha Vörös Szabó Péter eddig nem tudta volna, hogy miért szánt, vet, kapál és kaszál.)
*
«Magyar Szemle» (1933 junius) Gerevich Tibor «Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás» c. cikkéből: «Egyéni utakon jár a nem mindig kellően méltányolt Benckhard Ágost, akinek szép zöldeken és meleg rózsaszíneken alapuló ízes festőisége nem áll útjában a természetpoézis megkapó kifejezésének.» – Ugyane cikkből: «A fiatal Vilt Tibor, Mikus Sándor és Varga Oszkár arcképszobrai elárulják az oroszlánkörmöket.»
*
Remarque új könyve. Az Egyetemi Nyomda kis irodalmi reklámlapot ad ki Diárium címen. Ebben írja az egyik Királyi Magyar Egyetemi Nyomdai szakértő irodalmár: «... vagy mint Remarque a Szibériai garnizon-ban». Talán azt akarta mondani, hogy Remarkovits?
