FENYŐ LÁSZLÓ: ÉVÁNAK
e hallgatag napok,
e csönd, melyet a megijedt vágy
szomja nyujtóztatott.
színébe halványt keverek,
való arcod napos szinébe
a halvány emlékezetet.
az emlék is vele-tolong
s én a kettő között dadogva
válogatok, finnyás bolond.
Kőmíves Kelement, szegényt:
- Mi nappal épül, éjjel omlik -
Ismeritek a költeményt?
épülő-omló arcodat -
s olykor az éj mondja ki azt,
amit a nappal megtagad.
a gyűjtő eszmélet elől;
terveim meggyűlő homokját
szétfújja egy-szavad szele
cigányos homokszemeket
egy pillantásod összehordja
ismét: formálják nevedet.
igy fűződsz, gyöngyös változat.
Nappal, mielőtt este lész,
ó, légy egy kicsit alkonyat.