NADÁNYI ZOLTÁN: A KORBÁCS
NADÁNYI ZOLTÁN: A KORBÁCS
Csak ez a csontot csavaró
és véremet faló
pokoli kín, csak ez maradt.
Ez még tőled való.
és véremet faló
pokoli kín, csak ez maradt.
Ez még tőled való.
Ezt még te küldöd, ezt a kínt.
Ezt még te üzened.
Ezen keresztül visszajársz.
Ott les a két szemed.
Ezt még te üzened.
Ezen keresztül visszajársz.
Ott les a két szemed.
Ez még veled, a repdeső
hangoddal felesel.
Ameddig engem ez a kín
cibál, velem leszel
hangoddal felesel.
Ameddig engem ez a kín
cibál, velem leszel
Kegyetlen korbács ez a kín,
kezedben a nyele,
húsomba tép az ostora.
Jaj, mit fontál bele?
kezedben a nyele,
húsomba tép az ostora.
Jaj, mit fontál bele?
Akarom, hogy verj, akarom!
Mert nincsen egyebem.
Csak ez a korbács, ez a kín,
a borzasztó sebem.
Mert nincsen egyebem.
Csak ez a korbács, ez a kín,
a borzasztó sebem.
Akarom, hogy verj, mert velem
lihegsz, míg kínozol.
Mert ez a korbács összeköt
veled, ez a pokol.
lihegsz, míg kínozol.
Mert ez a korbács összeköt
veled, ez a pokol.
Te már eldobnád szívesen,
fáj, éget a nyele,
de én arra itéltelek:
örökké verj vele!
fáj, éget a nyele,
de én arra itéltelek:
örökké verj vele!
