NAGY ZOLTÁN: A GONDOLAT
NAGY ZOLTÁN: A GONDOLAT
Az ég alatt, a hold alatt,
Repül a szárnyas gondolat.
Repül a szárnyas gondolat.
Utána fojtó fellegek,
Tűzvészek füstje fellebeg.
Tűzvészek füstje fellebeg.
De füst alatt és köd alatt,
Surran a hajszolt gondolat
Surran a hajszolt gondolat
Vak éjben messze valahol,
Hajó nyög, vonat zakatol
Hajó nyög, vonat zakatol
Fedélközön és pad alatt,
Menekül már a gondolat.
Menekül már a gondolat.
Uj barbároknak kora jő
És nem marad kövön a kő.
És nem marad kövön a kő.
De üszkös, kormos rom alatt,
Elrejtőzik a gondolat.
Elrejtőzik a gondolat.
Titkon a csillag ráragyog,
Szállnak fekete századok
Szállnak fekete századok
És az elomló rom alatt,
Kivirágzik a gondolat.
Kivirágzik a gondolat.
Utódom, késő idegen,
Reszkető szívvel izenem:
Reszkető szívvel izenem:
A tűz alatt, a víz alatt,
Vigyázz! Villan a gondolat.
Vigyázz! Villan a gondolat.
Késő utódom, víg rokon,
Állj meg az omló romokon:
Állj meg az omló romokon:
Halott vagyok a föld alatt,
De él s lobog a gondolat!
De él s lobog a gondolat!
