VÁRNAI ZSENI: ÁRVA LEÁNY DALOL...
VÁRNAI ZSENI: ÁRVA LEÁNY DALOL...
Pamutharisnyát szőttek szorgos párkák,
rutítni véle hófehér bokám
s hamuba lencsét hintett válogatnom
kegyetlen, csúf, boszorka-mostohám.
rutítni véle hófehér bokám
s hamuba lencsét hintett válogatnom
kegyetlen, csúf, boszorka-mostohám.
Kemencepernye eltakarta arcom,
szépségemből nem látszott semmisem,
nem látta testem tejfehér csodáját
mezítelen még forró férfiszem.
szépségemből nem látszott semmisem,
nem látta testem tejfehér csodáját
mezítelen még forró férfiszem.
Csak én tudom, hogy szép vagyok, ha éjjel
letépem rongyom s keblem gömbölyű
kemény kis halma villan a sötétben
s derekam karcsú, hajlós gyönyörű
letépem rongyom s keblem gömbölyű
kemény kis halma villan a sötétben
s derekam karcsú, hajlós gyönyörű
holdsarlós íve táncosan kigyózik
s karom, mint gyönge, friss jegenyeág
vágyón kinyul és ajkam vérpirossa
tüzel, mint égő napban a virág
s karom, mint gyönge, friss jegenyeág
vágyón kinyul és ajkam vérpirossa
tüzel, mint égő napban a virág
s gondolom, kár fonnyadni s elvirulni
így csókolatlan és örömtelen,
dér csípi majd testem sziromruháját,
s nem száll fölém egy kósza lepke sem.
így csókolatlan és örömtelen,
dér csípi majd testem sziromruháját,
s nem száll fölém egy kósza lepke sem.
Tüskés csalánnak látszom porfedetten,
útszéli gaznak s potrohos darázs
döng körülöttem, félek, hogy megérint,
a csókja szúr, mint perzselő parázs.
útszéli gaznak s potrohos darázs
döng körülöttem, félek, hogy megérint,
a csókja szúr, mint perzselő parázs.
Ó esztelen pillangók, balga hímek,
vakon libegtek és nem sejtitek
idegen, furcsa illatom varázsát
s hószépségem izzásig hevitett
vakon libegtek és nem sejtitek
idegen, furcsa illatom varázsát
s hószépségem izzásig hevitett
felhős csucsáig nem repültök rajban...
ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,
megmérgesült mézem tavába fojtom,
bosszus szerelmem így beteljesül.
ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,
megmérgesült mézem tavába fojtom,
bosszus szerelmem így beteljesül.
