FENYŐ LÁSZLÓ: TÁTRAI PASZTELL
FENYŐ LÁSZLÓ: TÁTRAI PASZTELL
Szeptemberi málnabokor
mire vársz, mire vársz?
Megmosott már száz eső
s te mindújra verdeső
karokkal a szélben állsz
és könyörög bár karod
egy-egy rézkrajcár napot,
egy fillérnyi meleget,
ám nem ingyen akarod,
kínálsz érte pár tömör
gyümölcsöt, aszú-szemet,
mit a nyár még otthagyott.
Nézem fázós életed,
gyönge szárad hajolását,
szinte földre fekteted
zöld, de félholt leveled,
mely közül hajlóban is,
ídézve rubin ifjúságát:
egy-egy szem visszaincseleg.
Elállt a szél, el az eső,
a mennyég most kezes-galamb,
hallga, csak lelkem álma búg
mint egy különös vadgalamb;
szeptemberi málnabokor,
hallga csak, különös álom:
hajló zöld közt egy szem rubin -
rádismertem én ifjúságom
mire vársz, mire vársz?
Megmosott már száz eső
s te mindújra verdeső
karokkal a szélben állsz
és könyörög bár karod
egy-egy rézkrajcár napot,
egy fillérnyi meleget,
ám nem ingyen akarod,
kínálsz érte pár tömör
gyümölcsöt, aszú-szemet,
mit a nyár még otthagyott.
Nézem fázós életed,
gyönge szárad hajolását,
szinte földre fekteted
zöld, de félholt leveled,
mely közül hajlóban is,
ídézve rubin ifjúságát:
egy-egy szem visszaincseleg.
Elállt a szél, el az eső,
a mennyég most kezes-galamb,
hallga, csak lelkem álma búg
mint egy különös vadgalamb;
szeptemberi málnabokor,
hallga csak, különös álom:
hajló zöld közt egy szem rubin -
rádismertem én ifjúságom
