GULYÁS PÁL: MOST ALSZANAK
GULYÁS PÁL: MOST ALSZANAK
Gyémánt a szemtük, de elrejtik a takaró
alatt s pihegnek mint a csupasz verebek.
A játék alszik bennük, az élet rajza pihen
szivükben mint sötétkamarában a kert.
Elnézem őket. «A termés itt van!» S nevetek.
«Itt fekszik a termés, idevitt a szerelem!»
S Rád gondolok, zavart szemedre, két ragyogó
ijedt szemedre, lombsötét hajadra s a tavaszi
erdőre. Ugye emlékszel még az éjszaka ;
alagútjára? Messziről követtelek.
Te siettél mint illedelmes nagyleány.
Szaladtál tőlem, menekültél védelmező
karomtól s vágyaim égő fáklyáitól.
S ezek elől, ni, akik itt pihegnek a takaró
alatt: kisfiad és játékos kicsi lányod elől!
Most alszanak, mert a vad futásnak vége van.
Véget értek a nyugtalan tavaszi viharok.
S utólértek a tipegő kicsi árnyak, melyek elől
futnak a földgömbön szanaszét
az álmodozó leányok.
alatt s pihegnek mint a csupasz verebek.
A játék alszik bennük, az élet rajza pihen
szivükben mint sötétkamarában a kert.
Elnézem őket. «A termés itt van!» S nevetek.
«Itt fekszik a termés, idevitt a szerelem!»
S Rád gondolok, zavart szemedre, két ragyogó
ijedt szemedre, lombsötét hajadra s a tavaszi
erdőre. Ugye emlékszel még az éjszaka ;
alagútjára? Messziről követtelek.
Te siettél mint illedelmes nagyleány.
Szaladtál tőlem, menekültél védelmező
karomtól s vágyaim égő fáklyáitól.
S ezek elől, ni, akik itt pihegnek a takaró
alatt: kisfiad és játékos kicsi lányod elől!
Most alszanak, mert a vad futásnak vége van.
Véget értek a nyugtalan tavaszi viharok.
S utólértek a tipegő kicsi árnyak, melyek elől
futnak a földgömbön szanaszét
az álmodozó leányok.
