FELHIVÁS AZ ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐKHÖZ
FELHIVÁS AZ ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐKHÖZ
Azokhoz a költőkhöz fordulunk, akiknek még soha egyetlen költői alkotásuk sem került a nagy nyilvánosság elé. Arra kérjük őket, küldjék be néhány versüket a Nyugat szerkesztőségébe. Legfeljebb ötöt. Azt az ötöt, melyet vágyaikra, lelkivilágukra és társadalmi helyzetükre legjellemzőbbnek tartanak.
Egy korszak széles tömegeinek a költészetről való felfogását, a költészet rendeltétéséről és fölhasználásáról való hitét, szóval költői lelkületét nemcsak az ismert költők művei tárják föl. Rajtuk kívül jelentékeny azoknak a száma, akik a nép közt elvegyülve ismeretlenül, de nem kevesebb lelkesedéssel áldoznak a verselésnek, akik ellenállhatatlan lelkiszükségből és legtöbbször csak sajátmaguknak írnak. A tömegekben élő érzéseket ők fejezik ki gyakran hívebben a nagy és hírneves költőknél, akiket úttörő egyéniségük könnyen magányos utakra von.
Külföldi irodalmakban is eredményes kísérletek történtek annak kiderítésére, minő kép él a tömegek lelkében a költészetről, mik azok az érzelmek, melyek majdnem minden emberben a költészet húrját egyszer-egyszer megpendítik, mik azok a költői formák és dallamok, amelyek bennük zengenek.
A Nyugat, mikor az ismeretlen költőkhöz fordul, még nagyobb célt tűz ki maga elé. Az ismeretlen költők költészetében nemcsak és nem is elsősorban irodalmat lát. Mikor ezt a költészetet napvilágra hozza, nem csupán az irodalom lélektanára akar fényt vetni. Az ismeretlen magyar költő lelke sokkal kevésbé gyökerezik az irodalomban és formáiban, mint például a franciáé. Annál inkább gyökerezik a magyar életben, amelynek érzései, bajai és vágyai óhatatlanul belopóznak versébe, még akkor is, ha az a vers nem irodalmi remekmű, s néha tán jobban, mint akkor, ha remekmű. Ezért fordulunk Magyarország ismeretlen költőihez, akik a költészetet nem hivatásuknak, de mégis lelkük kifejezőjének érzik. Verseik között bizonnyal lesznek olyanok, melyek az irodalom szakértőjének is örömmel és meglepetéssel szolgálnak. De a cél, mely előttünk áll, nem tisztán irodalmi. Úgy hisszük, a versekből s a hozzájuk csatolt életrajzokból a magyar életnek és társadalomnak olyan lírai képe alakulhat ki, amely érdemessé teszi munkánkat.
Tehát nem irodalmi pályázatot hirdetünk; nem is tűzünk ki semmiféle pályadíjat. A költőktől pedig nemcsak verseiket kérjük, hanem rövid, legfeljebb egy Nyugat-oldalra terjedő életrajukat is, koruk és foglalkozásuk jelzésével.
A kiválasztott verseket az életrajzokkal együtt a Nyugat-ban sorozatosan fogjuk leközölni.
A kéziratok beküldésének határideje 1933 december 1.
A bírálóbizottság tagjai:
Babits Mihály Gellért Oszkár Illyés Gyula Kosztolányi Dezső Schöpflin Aladár Török Sophie
