«Állandóan hirdetett nemzeti érzése azonban csöppet sem feszélyezi abban, hogy zsidó voltáról és érdekeltségéről is hitvallást tegyen. («Mult és Jövő». magyar zsidó költők Kiss József előtt.)
Célszerű és helyes megrovások egy regény stílusára vonatkozóan. («Budapesti Szemle», Bárd Oszkár Liszt című regényének ismertetése.) – Sűrűn bukkannak fel kifejezésbeli keresettségek és idegenszerűségek is. A 17 éves Lisztről ezt írja: «Tragikus férfigörcsben felhördülnek az Appassionata első akkordjai.» Hasonlókeppen keresettek a következő kifejezései is: «Sürget a belső árválkodás»; «ilyen bölcs, ilyen megkészült leánya van»; «a te tiszta, át meg átbíró szivedet»; «kivérzett ország»; «válaszolja meg őszintén, így néz ki egy meghitt otthon?» Magyarul ez így hangzanék: Mondja meg őszintén, ilyen egy meghitt otthon?
Jól indul-e, vagy rosszul; Komor András Nászinduló című regénye? Nem is úgy indul a történet, de jól indul, házassággal.» («Budapesti Szemle», r. r. kritikája.)
«A fiatalok valahogy összemelegednek és 150 lapon keresztül nem történik köztük semmi… Ez baj.»
Vajjon mi a lélek? Nehéz kérdés, de nehogy r. r.-től szerezzük meg rá a feleletet. (Ugyanabból a cikkből): «Lelke ugyanis sem Ernőnek, sem Vilmácskának nincs. Az asszony elméjében csak az az egy gondolat motoszkál, jól tette-e, hogy hozzáment ehhez a sem testileg, sem lelkileg nem vonzó emberhez (már most melyiknek volt mégis lelke s melyiknek nem volt?), a férfinak meg éppen nincsenek gondolatai, csak érzései, pontosan meghatározva: erotikus vágyai, amelyeknek célpontja (célpont = szintén jó kifejezés) hol a felesége, hol a nő, az a bizonyos kívánatos, szép nő… stb.»
Amikor a kritikus önmagáról állít ki «erkölcsi» bizonyitványt (Ugyanaz a cikk, tehát még mindig r. r.):
«És az a férfi, aki megtudva, hogy apa lett, arra gondol, hogy «ki kellene kezdeni» azzal a duzzadtszájú, ringó csipőjű leánnyal, akit az utcán látott: az ilyen emberek lehetnek valóságok, de előttünk, szerencsénkre, ismeretlenek, érthetetlenek és – érdektelenek.»
«A feltárt adatokból kitűnik, hogy Almási Balogh Pál orvos Széchenyit elborult kedéllyel kísérte a beszámíthatatlanság kimerítő tünetei közt Cenk helyett a döblingi magántébolydába… Itt Széchenyit gondnokság alá helyezték.» (Viszota Gyula tanulmányából, a M. Tud. Akadémia irodalomtörténeti folyóiratában.) Az idézett szakasz váratlan csattanóval végződik, mert az első mondat után az várható, hogy az elborult kedélyű orvost helyezzék gondnokság alá.