TÖRÖK SOPHIE: BALLADA MEGÖLT REMÉNYRŐL
TÖRÖK SOPHIE: BALLADA MEGÖLT REMÉNYRŐL
Gyenge csecsemőmet
feslő reményemet
én magam öltem meg
két hideg kezemmel.
Kicsi szirom arcát
én magam zuztam szét
két sötét kezemmel.
Még most is mosolyog
nem hisz a halálnak
föld alól jég alól
könny alól por alól
rámtapad eleven szemével.
Elapadt mellemről letéptem
hideg földre tettem
futva messze mentem
vissza nem néztem
gyenge sirását nem hallottam
szivemből tövestől kiszakgattam
hidegnek adtam halálnak adtam!
Mély föld nem takarja
messzeség nem takarja
halál nem takarja.
Két kezét utánam nyujtja
meleg ajkával mellemhez ér
és enni kér és enni kér.
Életemből enni kér.
feslő reményemet
én magam öltem meg
két hideg kezemmel.
Kicsi szirom arcát
én magam zuztam szét
két sötét kezemmel.
Még most is mosolyog
nem hisz a halálnak
föld alól jég alól
könny alól por alól
rámtapad eleven szemével.
Elapadt mellemről letéptem
hideg földre tettem
futva messze mentem
vissza nem néztem
gyenge sirását nem hallottam
szivemből tövestől kiszakgattam
hidegnek adtam halálnak adtam!
Mély föld nem takarja
messzeség nem takarja
halál nem takarja.
Két kezét utánam nyujtja
meleg ajkával mellemhez ér
és enni kér és enni kér.
Életemből enni kér.
