ERDÉLYI JÓZSEF: TÚL A NAGY KEVÉLYEN
ERDÉLYI JÓZSEF: TÚL A NAGY KEVÉLYEN
Túl a Nagy Kevélyen,
túl a Kis Kevélyen,
itt az öreg Pilis alján
napjaimat élem,
asszonnyal, kislánnyal,
cseléddel, családdal,
meghasonlott állapotban
országgal-világgal.
túl a Kis Kevélyen,
itt az öreg Pilis alján
napjaimat élem,
asszonnyal, kislánnyal,
cseléddel, családdal,
meghasonlott állapotban
országgal-világgal.
Túl a Nagy Kevélyen,
túl a Kis Kevélyen,
faluszéli parasztházban,
megalázva mélyen,
földig megalázva,
égig magasztalva,
s leborulva néha titkon
ágyra vagy asztalra.
túl a Kis Kevélyen,
faluszéli parasztházban,
megalázva mélyen,
földig megalázva,
égig magasztalva,
s leborulva néha titkon
ágyra vagy asztalra.
Két szoba közt konyha:
ez az én világom.
Jó hogy akad a faluban
egy-két jóbarátom,
egyszerű szomszédok
s könyveim, - a könyvek!...
Nem parancsol nekem senki,
egy köznap és ünnep.
ez az én világom.
Jó hogy akad a faluban
egy-két jóbarátom,
egyszerű szomszédok
s könyveim, - a könyvek!...
Nem parancsol nekem senki,
egy köznap és ünnep.
Nem parancsol senki,
egyedül a szükség.
Sebaj! csak hogy elkerüljön
harag és betegség.
Megszokom a kis kört,
megvetem a lábam:
itt megállok vagy seholsem
e cudar világban.
egyedül a szükség.
Sebaj! csak hogy elkerüljön
harag és betegség.
Megszokom a kis kört,
megvetem a lábam:
itt megállok vagy seholsem
e cudar világban.
Nem enyém itt semmi,
a ház, a bútor sem,
de én magam a magamé
legyek csak egészen,
nem félek országtól,
sem a nagy világtól,
nem én a harminchétfejű
sárkánytól magától.
a ház, a bútor sem,
de én magam a magamé
legyek csak egészen,
nem félek országtól,
sem a nagy világtól,
nem én a harminchétfejű
sárkánytól magától.
Voltam rosszabbúl is,
nem dicsekszek vélle,
hajtottam már a fejemet
kalangyák tövébe,
márvány kapuk alján
próbáltam az alvást,
fagyos téli éjszakában...
Köszönöm a szállást!
nem dicsekszek vélle,
hajtottam már a fejemet
kalangyák tövébe,
márvány kapuk alján
próbáltam az alvást,
fagyos téli éjszakában...
Köszönöm a szállást!
Köszönöm a traktát,
a világ traktáját...
Megbecsülöm a jó asszonyt,
szegénységem párját,
kinek korsójából
az olaj végcseppje
sose fogy el, cseppen ha kell
ételbe és sebbe...
a világ traktáját...
Megbecsülöm a jó asszonyt,
szegénységem párját,
kinek korsójából
az olaj végcseppje
sose fogy el, cseppen ha kell
ételbe és sebbe...
Magamat bezárom
önkéntes fogságba. -
Majd kitörök én még egyszer
fényes napvilágba,
fényes nagy világba,
világdicsőségbe, -
ülök én még, hiszem Isten,
igazságtő székbe.
önkéntes fogságba. -
Majd kitörök én még egyszer
fényes napvilágba,
fényes nagy világba,
világdicsőségbe, -
ülök én még, hiszem Isten,
igazságtő székbe.
Rövid bár az élet:
hosszú a művészet,
jól van az hogy hosszabb a mű
mint az emberélet,
túléli a művész
a halandó embert,
átlépi a Hymaláját,
átlépi a tengert...
hosszú a művészet,
jól van az hogy hosszabb a mű
mint az emberélet,
túléli a művész
a halandó embert,
átlépi a Hymaláját,
átlépi a tengert...
