HAJNAL ANNA: VÁRLAK, VÁRLAK HŰ BARÁT...
tulnehéz lettem magamnak,
mézem felgyült éven át,
megáldottak ős hatalmak.
Szétfeszit, szivemnek telje,
Élet, hivtál, itt vagyok
s leborulni kényszeritnek
sziromlágy alázatok.
mind kik éltek s élni fognak,
szétáradni vágy szivem
ital lennék szomjazóknak.
Erőimtől élednétek,
jertek, hadd szeresselek!
ezernedvü televénnyel
várok szomjas gyökeret.
nem hinni mohó szivemnek,
várlak, várlak hü barát
könnyitője terheimnek.
Ennyi erő már halálos,
csordult, érett hasztalan,
mégis csendes hullásomban
ezer tavasz magja van.