RÉDEY TIVADAR: BABITS MIHÁLYNAK
RÉDEY TIVADAR: BABITS MIHÁLYNAK
«Fordul a világ», mi kicsiny világunk,
ám fordultán már nem előled illan,
Költő! - hozzád húz, magas énekednek
szédületében -
ám fordultán már nem előled illan,
Költő! - hozzád húz, magas énekednek
szédületében -
mert ma öldöklő nyomorunk burája
csillagátvesztett, vacogó közönnyel
fojtogat fájón: van-e csillag és dal
még a burán túl?
csillagátvesztett, vacogó közönnyel
fojtogat fájón: van-e csillag és dal
még a burán túl?
Van. S ha jobb órán e vak és süket kor
bénán útszélen feledett magyarja
süllyedt kincsekről garasos-magának
álmot idézget:
bénán útszélen feledett magyarja
süllyedt kincsekről garasos-magának
álmot idézget:
Költő! téged hall s nem a fórumoknak
hőseit, téged, ki e kincsekért élsz
s börtönboltunknál szabadabb eget látsz
«bérci-magadban».
hőseit, téged, ki e kincsekért élsz
s börtönboltunknál szabadabb eget látsz
«bérci-magadban».
A te égboltod ma is az, mi hajdan:
szent Caménák és nagy Apollo isten
házatája, s fényözönébe' Sappho
napjai zengnek.
szent Caménák és nagy Apollo isten
házatája, s fényözönébe' Sappho
napjai zengnek.
Ötven esztendő koszorúzza főd ma,
leng a fűzér ős eonok szelében: -
ötven évedben, örök ifjusággal,
kétezer év él!
leng a fűzér ős eonok szelében: -
ötven évedben, örök ifjusággal,
kétezer év él!
