ERDÉLYI JÓZSEF: BOGLÁRKA
ERDÉLYI JÓZSEF: BOGLÁRKA
Zöld mezőben sárga boglárka virágzott. –
Akkor még tenéked semmi sem hiányzott.
Akkor még tenéked semmi sem hiányzott.
Volt apád, volt anyád, három kis testvéred,
tiszta kis patakként csobogott a véred.
tiszta kis patakként csobogott a véred.
Ettél és aludtál, éltél napról napra,
nem feküdtél búra, nem keltél bánatra.
nem feküdtél búra, nem keltél bánatra.
Ingben és mezitláb mentél a mezőre,
néztél a kék égre, a fehér felhőre.
néztél a kék égre, a fehér felhőre.
Zöld mezőben sárga boglárka-virágot, –
de már észre vetted ezt a szép világot ...
de már észre vetted ezt a szép világot ...
Mért is vetted észre a zöldben a sárgát, –
gyermekkorod édes, csendes boldogságát?
gyermekkorod édes, csendes boldogságát?
Mihelyt észre vetted ezt a szép világot,
elkezdődött a te boldogtalanságod!
elkezdődött a te boldogtalanságod!
