Erdélyi József: AFRIKAI VADRÓZSAFA
Erdélyi József: AFRIKAI VADRÓZSAFA
Apám még tudott furulyázni.
Kiskondás volt ő valaha,
volt furulyája szomorúfűz,
de lehet hogy csak bodzafa.
Kiskondás volt ő valaha,
volt furulyája szomorúfűz,
de lehet hogy csak bodzafa.
Kivette egyszer a kezemből
a vásárfia furulyát,
fujt is egy sort, de félbehagyta.
Lehet hogy szégyellte magát.
a vásárfia furulyát,
fujt is egy sort, de félbehagyta.
Lehet hogy szégyellte magát.
Még észreveszik a cselédek
s a nagy tekintély oda lesz…
A hivatal, a cím, a rang, –
haj, a nemesség kötelez!
s a nagy tekintély oda lesz…
A hivatal, a cím, a rang, –
haj, a nemesség kötelez!
Mert már «ember» volt: kulcsár és úr.
Mégis, a szíve fenekén,
a régi kiskondás maradt ő,
a régi jó szolgalegény.
Mégis, a szíve fenekén,
a régi kiskondás maradt ő,
a régi jó szolgalegény.
Lehet hogy eszébe jutott
az élete, hogy már öreg;
lázadozó, vert asszonya,
hat résről hat lármás gyerek, –
az élete, hogy már öreg;
lázadozó, vert asszonya,
hat résről hat lármás gyerek, –
Eszébe hogy ő árva volt,
kilencéves fővel cseléd,
hogy mindig más fujta a nótát,
magának mily keveset élt…
kilencéves fővel cseléd,
hogy mindig más fujta a nótát,
magának mily keveset élt…
Nem fujta végig azt a sort sem,
már ment a dolgai után,
de abból is éreztem én hogy
«ez az én édes jó apám, –
már ment a dolgai után,
de abból is éreztem én hogy
«ez az én édes jó apám, –
Nem, nem az a káromkodó,
regulás kulcsár, az öreg,
hanem az az anyátlan árva,
furulyázó kondásgyerek…»
regulás kulcsár, az öreg,
hanem az az anyátlan árva,
furulyázó kondásgyerek…»
Eszembe jutott ez a régi
gyermekkori história, –
eszembe juttatta megint
kezemben ez a furulya…
gyermekkori história, –
eszembe juttatta megint
kezemben ez a furulya…
Furulyázni tanúlok. – Megtanúlok
furulyázni mint egy juhász
a hegyeken. Kis furulyámnak
szűk a négy fal, kicsi a ház.
furulyázni mint egy juhász
a hegyeken. Kis furulyámnak
szűk a négy fal, kicsi a ház.
De majd a nyáron, holdvilágos,
csillagos este felmegyek
a hegytetőre s belefúvok, –
örűljenek a vén hegyek,
csillagos este felmegyek
a hegytetőre s belefúvok, –
örűljenek a vén hegyek,
Úgysem hallottak furulyát
régóta és ilyet soha,
mert ez a furulyák királya:
afrikai vadrózsafa.
régóta és ilyet soha,
mert ez a furulyák királya:
afrikai vadrózsafa.
Olyan sötétpiros a fája,
mint vérpiros rózsalevél,
mint szerecsen bőre alatt
a vér, az afrikai vér.
mint vérpiros rózsalevél,
mint szerecsen bőre alatt
a vér, az afrikai vér.
Afrikai vadrózsatő!
Afrikai vadrózsafa,
sírjon-kacagjon nyelveden az ős
testvériség piros szava!
Afrikai vadrózsafa,
sírjon-kacagjon nyelveden az ős
testvériség piros szava!
Én nem szégyellem, mint apám,
a szívemet, a lelkemet, –
hegytetőn fúvom furulyámat,
ország-világ feje felett!…
a szívemet, a lelkemet, –
hegytetőn fúvom furulyámat,
ország-világ feje felett!…
