Illyés Gyula: Ó ÉDES BETEGSÉG
Illyés Gyula: Ó ÉDES BETEGSÉG
Már csak akkor vagyok költő, akkor szabad,
mikor beteg vagyok,
szürke ruháimmal levetem sorsomat
akár az angyalok.
mikor beteg vagyok,
szürke ruháimmal levetem sorsomat
akár az angyalok.
Akár az angyalok, akár a kisdedek,
akár a gazdagok
várom pislogva a bókot, szeretetet,
és az áldozatot.
akár a gazdagok
várom pislogva a bókot, szeretetet,
és az áldozatot.
Mint az üdvözültek egy ingben heverek
s a vánkosok puha
felhőiből nézem a földi életet,
nem is·oly mostoha...
s a vánkosok puha
felhőiből nézem a földi életet,
nem is·oly mostoha...
Ó édes betegség, ó áldott nyavalya,
egyetlen ürügyem
élni ahogy élni álmodtam valaha
csak a dalhoz híven,
egyetlen ürügyem
élni ahogy élni álmodtam valaha
csak a dalhoz híven,
csak ama szép gondhoz: könnyíteni mikép
tudnám e nép sorát,
elgondolok máris példaként egy vezért,
zászlót, győztes csatát.
tudnám e nép sorát,
elgondolok máris példaként egy vezért,
zászlót, győztes csatát.
Könyvet, metszeteket lapozok, egyiken
víg paraszt-had forog,
pajzán csapongásuk' elnézem kegyesen
és vélük vigadok.
víg paraszt-had forog,
pajzán csapongásuk' elnézem kegyesen
és vélük vigadok.
Egyszer a téli nap, egyszer feleségem
kacsint be, rám nevet,
trónusomhoz oson, levest hoz, féltérden
könyörgi kegyemet.
kacsint be, rám nevet,
trónusomhoz oson, levest hoz, féltérden
könyörgi kegyemet.
Így volna élni jó, költőnek ez dukál,
dukálna legalább,
egy aggódó múzsa, mély csend s lábainál
féltérden a világ.
dukálna legalább,
egy aggódó múzsa, mély csend s lábainál
féltérden a világ.
Köröttem méz s befőtt, mit anyósom hoza.
– Jöjj Múzsám, lépj elő,
izzó homlokomon költői korona
a vizes keszkenő.
– Jöjj Múzsám, lépj elő,
izzó homlokomon költői korona
a vizes keszkenő.
Dicsérjük végzetem, mely egy kis lázzal im'
kulcsot, jelszót adott
kiszökni a láncos munka vaskapuin
élvezni a napot,
kulcsot, jelszót adott
kiszökni a láncos munka vaskapuin
élvezni a napot,
napot, szabadságot, nyögve is boldogan,
hogy lám semmi se köt,
szállhatok szabadon, adósság, hivatal,
torz jelenünk fölött!
hogy lám semmi se köt,
szállhatok szabadon, adósság, hivatal,
torz jelenünk fölött!
Édes kostoló ez, kedvesem, énnekem
édes vigasztaló
ama percre, midőn kiszállok hirtelen
majd minden lánc alól,
édes vigasztaló
ama percre, midőn kiszállok hirtelen
majd minden lánc alól,
jó kaptató, hogy ha nem lesz okosabb
még akkor sem e világ,
sajnálkozás nélkül, büszke szabadságként
fogadjam a halált.
még akkor sem e világ,
sajnálkozás nélkül, büszke szabadságként
fogadjam a halált.
