ERDÉLYI JÓZSEF: LIBÁK
a viz, a téli rab,
tört üvegként csörömpöl benne
még a sok jégdarab.
fürdik a magliba,
szépíti tollruháját, készül
a libalakziba.
Nászi ágy lesz a hó.
Nem kell oda, két liba kell csak:
egy gunár, – egy tojó.
kissé erőszakos:
kontyoncsípi a hím a nőstényt
s a hátára tapos.
láthatja a világ,
hogy tartják fenn az ősi fajt
a szép fehér libák…