LAPSZEMLE
LAPSZEMLE
Ki merné akár Berzsenyit, akár Vörösmartyt katolikusnak minősíteni… olvashattuk a Nyugat utolsó számában. Valóban merészség lenne Berzsenyit katolikusnak minősíteni, Berzsenyit ugyanis evangélikusnak keresztelték. Jelen sorok írója, bár meglepetéssel olvasta a merész kérdést, bizonyos tekintetben igazat ad szerzőnek. Katolikusnak nálunk nem annyira a születés, mint a környezet és a hanghordozás szerint osztályozzák az írókat. Bár felületességéért megróná a kritikust, a hirhedt dunántúli alkatra gondolva, talál mentséget számára; annál is inkább, mert azonos a cikk írójával.
*
«Korunk», Richard Wagner és napjaink, Hartmann Géza: «Wagner zeneileg – miután anyaga törvényszerűségeinek rendeli alá magát – forradalmi jelentőségü.»
Ugyane cikkből egy egész fejezet:
«1933-ban, 50 évvel Wagner halála után helyét a zenetörténelemben még viágosabban látjuk, mint századunk elején. Ugy a mezőgazdasági tőke, (amely még ma erősen monarchisztikus) mint a nehéz ipar szívósan kitartanak Wagner mellett. Az elsőnek tetszik a szenvelgő páthosz, a pompa, s a Wagner-féle muzsika orcheszterének harsonái; a másodiknak elsősorban a wagneri művek nagy formái: a technikai kiállítás, «az imponáló méretek», a hosszadalmas tartam, az óriási apparátus s muzsikájának orgiasztikus jellege. Mindezek olyan vonások, amelyek közel állnak a nehéz iparhoz. A «mondai lim-lom»-mal szemben ugyan szkeptikusan viselkedik az ipari tőke, a kiállítás raffinációi azonban megfelelnek szellemének… Egész más a viszonya a banktőkével. A könnyebb fogalmakkal dolgozó financie (?) számára, akinél a milliós üzleteket gyakran a két egymás mellé helyezett számoszlop fejezi ki s akiknek a szelleme éles, röviden formulázott spekulációkban nyilvánul – ezek számára Wagner ésszerűtlen és unalmas. Ezek a körök Wagnert nem szeretik, nyugat felé orientálódnak s szórakoztatóbb komponistákat keresnek, formás equilibristákat és esztétikusokat, mint pl. Stravinsky, Milhaud stb…»
*
Egy folyóirat («Uj Virradat»), mely szépirodalminak, művészetinek és kritikainak mondja magát, miután helyzetképet vázol föl, – «Véresszájú demagógok és álforradalmárok hízlaldája a világ» –, így ad programmot «Lépésről-lépésre megyünk előre s visszük a magyar rög vadvirágait is bekapcsolva a körénk csoportosultak csokrába fűzve. Ma még csak dal s egy-egy nyögésszerű próza terem a rögön, de hiszem, hogy a jövő nemzedék már erősebb és tökéletesebb képet ad az elrejtett magyarságról önmagának is, a nagyvilágnak is, hogy nem lesz honolulu a magyarság.»
Ilyen bevezetés után egy-egy minta a dalból s a nyögésszerű prózá-ból
1. Dal, nyelvtani hibával: «Nőnek a tavaszi vágyak Kettőznek a régi árnyak Szobám ablakát kitárva Szívem régi zenét várja»…
2. Próza (az Ó, Istenem! – című novellából; a cím onnan való, hogy a novella főhőse a végén ezt mondja: Ó, Istenem!): «… A pillanatok, így szemtől-szembe, a meglepődés órái voltak.» Ó, Istenem!…
A «Fáklya» c. folyóiratból: «A háború előtti béke hosszú korszakában az anyagi jólét zavartalan élvezhetése elszoktatta a nyugati népek széles tömegeit a gondolkodástól.»
