IV. Csók: évelő virág
IV. Csók: évelő virág
«Esik a hó, a dal ma megered» –
egy verssor hurkol mély emlék–hinárba:
midőn először zsongattuk veled,
esett a hó a vér meg vas világra,
esett a hó és ölt és temetett
de mélyén már az újulás csirázva
fogant, s dal és csók újra megeredt:
hóterhes évek évelő virága.
egy verssor hurkol mély emlék–hinárba:
midőn először zsongattuk veled,
esett a hó a vér meg vas világra,
esett a hó és ölt és temetett
de mélyén már az újulás csirázva
fogant, s dal és csók újra megeredt:
hóterhes évek évelő virága.
