Illyés Gyula: Óda • egy nagy afgán költőhöz
Illyés Gyula: Óda •
egy nagy afgán költőhöz
egy nagy afgán költőhöz
Ó, mint köszönjem a kegyet, Dicső!
Ajkadra vettél engem, a parányt!
A nagy s hatalmas egy bolhán mereng
(mert igy szólitál – ) s dalt kezd róla! oh
Ajkadra vettél engem, a parányt!
A nagy s hatalmas egy bolhán mereng
(mert igy szólitál – ) s dalt kezd róla! oh
hogyan dagasszam méltón keblemet
s hova ugorjak most a büszkeségtől!
Nézd, zavar és gőg pirja váltja egymást
orcáimon, – oh hadd vessem magam
s hova ugorjak most a büszkeségtől!
Nézd, zavar és gőg pirja váltja egymást
orcáimon, – oh hadd vessem magam
elébed Láng és Lobogó s Torony!
s szűzek ábrándja: égi Gyertyaszál! –
Térden s lapitva hátsó tagom is
s nyakam tekerve csak feléd a porból:
s szűzek ábrándja: égi Gyertyaszál! –
Térden s lapitva hátsó tagom is
s nyakam tekerve csak feléd a porból:
szabadna szólnom egyet (oh csak ezt még),
viszonzásul s a hálától dadogva?
Váltsad be amit igértél! mire
kis pisszenésem ingerelt s ijesztő
viszonzásul s a hálától dadogva?
Váltsad be amit igértél! mire
kis pisszenésem ingerelt s ijesztő
magosságodból vesd el lantodat!
Teljes erővel! Úgy! Jó messze szálljon!
hogy végcsörömpölésének zaja
se sértse érdemtelen bús fülünket.
Teljes erővel! Úgy! Jó messze szálljon!
hogy végcsörömpölésének zaja
se sértse érdemtelen bús fülünket.
