VÁRNAI ZSENI: VÉRHARMATOS TEJ
Mikor született, volt már két foga.
Mellemre tettem, bimbaját harapta
s kevés tejemmel nem telt be soha.
és nőtt a gyermek, nőtt szemlátomást
vérharmatos tej csurrant szája szélén
s reszketve néztem, mint egy látomást.
s kitépett egy fiatal jegenyét.
Másodszor adtam mellemet és akkor
öles vén fán próbálta erejét,
mérföldet lépett s engem itthagyott,
nagymessziről hajitott bús ölembe
emlékgyanánt, egy fénylő csillagot.