2.
2.
Töröld meg homlokodat s tekints le újra,
s még mélyebbre: a zümmögő fazékra
mely az alvó tűz s a fentről ereszkedő fény
közös oszlopában lebeg mint egy énekhang,
nézd a föléje hajló csendes férfit, nézd
s még mélyebbre: a zümmögő fazékra
mely az alvó tűz s a fentről ereszkedő fény
közös oszlopában lebeg mint egy énekhang,
nézd a föléje hajló csendes férfit, nézd
mélyebb árnyékodat! Tünődve figyeli
a sóhajtó edényben a friss szerény tejet
s egy lágy képet mely a fazék melyéből
lassan a sűrű felszínre emelkedik
s ott érinthetetlenül mint a fény szétterül,
a sóhajtó edényben a friss szerény tejet
s egy lágy képet mely a fazék melyéből
lassan a sűrű felszínre emelkedik
s ott érinthetetlenül mint a fény szétterül,
a szegénység titkos képét nézd, mely ugy ragyog
a könyörület nedvében s csendes szeméből
mint messzi csillag oly nyugodt fényt sugároz
s oly egyszerü mosolyt halhatatlan ajkáról
hogy aki látta, többé nem feledheti.
a könyörület nedvében s csendes szeméből
mint messzi csillag oly nyugodt fényt sugároz
s oly egyszerü mosolyt halhatatlan ajkáról
hogy aki látta, többé nem feledheti.
