KOMLÓS ALADÁR: NYÁR
KOMLÓS ALADÁR: NYÁR
Az udvarról madárka szállt fel
angyali két szárnyán. Veréb volt.
Még láthattam két gyenge lábát,
aztán elnyelte őt az égbolt.
angyali két szárnyán. Veréb volt.
Még láthattam két gyenge lábát,
aztán elnyelte őt az égbolt.
Ahol mentünk, felénk fa lombja
a kertből árnyékot vetett.
Szép volt: a csúcsig csupa kis alma,
s mind a kis alma nevetett.
a kertből árnyékot vetett.
Szép volt: a csúcsig csupa kis alma,
s mind a kis alma nevetett.
Végre a réten át a patakhoz
értünk. És hajrá, hirtelen
dús és hűvös vízébe álltunk.
És könnyű voltunk s meztelen.
értünk. És hajrá, hirtelen
dús és hűvös vízébe álltunk.
És könnyű voltunk s meztelen.
Ó ha a csók is ily égi volna!
Mint az almafa, oly mosolygó,
mint a madár, oly szárnyaló, és
mély, mint a víz s oly könnyű s oly jó!
Mint az almafa, oly mosolygó,
mint a madár, oly szárnyaló, és
mély, mint a víz s oly könnyű s oly jó!
De férfi s nő ha összenézünk
s két keserű szánk összecsap:
tüskés bozót a csók minékünk
és tapadó, nehéz iszap.
s két keserű szánk összecsap:
tüskés bozót a csók minékünk
és tapadó, nehéz iszap.
