FENYŐ LÁSZLÓ: EGY ÖNGYILKOS-JELÖLT NAPLÓJÁBÓL
FENYŐ LÁSZLÓ: EGY ÖNGYILKOS-JELÖLT NAPLÓJÁBÓL
Zavar, zavar, kívül, belül,
ez most az életem,
mit gyüjtöttem húszéven át:
pár könyvem, idegen
polcokon tűrt vendég… kefém,
fürdőköpenyem merre van?
Legyen… hát bánom? Nehezebb gond:
hová veszejtsem el magam?
ez most az életem,
mit gyüjtöttem húszéven át:
pár könyvem, idegen
polcokon tűrt vendég… kefém,
fürdőköpenyem merre van?
Legyen… hát bánom? Nehezebb gond:
hová veszejtsem el magam?
Bár még jobban szét tudnám szórni,
izekre szórni magamat,
mint amikép szétszórni tudtam
szegényes néhány holmimat;
bármerre lépjek, mindenütt
csak rossz zavarba ütközök,
ej, nem leszek én soha már
polgár a polgárok között.
izekre szórni magamat,
mint amikép szétszórni tudtam
szegényes néhány holmimat;
bármerre lépjek, mindenütt
csak rossz zavarba ütközök,
ej, nem leszek én soha már
polgár a polgárok között.
Kik valaha szerettetek,
nézzetek rám: szennyes titok
vagyok egész testi-valómban,
csak álarcot mutathatok;
egy átérzett, igaz mosolyt
szám nem deríthet fel soha:
a férges almának van íly
pirosló látszat-mosolya.
nézzetek rám: szennyes titok
vagyok egész testi-valómban,
csak álarcot mutathatok;
egy átérzett, igaz mosolyt
szám nem deríthet fel soha:
a férges almának van íly
pirosló látszat-mosolya.
Belül, hová senki se lát,
egy sárga csillag sütöget:
mellette lepra és nyomor
málé, ártatlan kisdedek,
fénye visszfény, melege gáz,
seb-keresztje a mellemen,
nappal félősre halaványít,
éjjel álmot küld ellenem.
egy sárga csillag sütöget:
mellette lepra és nyomor
málé, ártatlan kisdedek,
fénye visszfény, melege gáz,
seb-keresztje a mellemen,
nappal félősre halaványít,
éjjel álmot küld ellenem.
Hányszor gyilkoltam magamat:
tán ő t is megölöm vele,
hányszor hívtam: Jer, bölcseség,
sugalld, hogy nyugodjam bele,
ahogy a vak is belenyugszik
éjszakájába lassudan,
vagy a lázongó hadirokkant,
hogy félkarja, féllába van.
tán ő t is megölöm vele,
hányszor hívtam: Jer, bölcseség,
sugalld, hogy nyugodjam bele,
ahogy a vak is belenyugszik
éjszakájába lassudan,
vagy a lázongó hadirokkant,
hogy félkarja, féllába van.
Nem, nem tudok belenyugodni,
míg fáj, ellene harcolok,
majd jő a kasztráló öregség
és kettévágja a csomót,
néha siettetni szeretném
ez oldó-kötő jó időt,
midőn nem kell majd sápadoznom
önmagam lángjai előtt.
míg fáj, ellene harcolok,
majd jő a kasztráló öregség
és kettévágja a csomót,
néha siettetni szeretném
ez oldó-kötő jó időt,
midőn nem kell majd sápadoznom
önmagam lángjai előtt.
Szabadság és Testvériség!
vívja a világ harcait
és ezalatt a nyomorék
bénaságával alkuszik.
Jó volna élni két tiszta szem
oltalma s verője alatt,
jó volna élni… nem lehet…
«hát felakasszam magamat?»
vívja a világ harcait
és ezalatt a nyomorék
bénaságával alkuszik.
Jó volna élni két tiszta szem
oltalma s verője alatt,
jó volna élni… nem lehet…
«hát felakasszam magamat?»
AJÁNLÁS
E sorokhoz ne érjen aljas,
se szánakozó emberi-szem,
hozzád-törettem homlokommal,
neked vetkőztem, Istenem.
Köpenyed szélére fogadd el
egy elgurított könnyemet
s e könnyben igazulni-vágyó
sötét testemet-lelkemet.
E sorokhoz ne érjen aljas,
se szánakozó emberi-szem,
hozzád-törettem homlokommal,
neked vetkőztem, Istenem.
Köpenyed szélére fogadd el
egy elgurított könnyemet
s e könnyben igazulni-vágyó
sötét testemet-lelkemet.
