Lóránth László: Gerő István, a Royal-filmszinházak vezérigazgatója nyilatkozik a szinház és film viszonyáról, az új orosz filmekr…
Lóránth László: Gerő István, a Royal-filmszinházak vezérigazgatója nyilatkozik a szinház és film viszonyáról, az új orosz filmekről és arról, hogy forradalom készül a hiradók világában
Hat nagy filmszínházat igazgat Gerő István, ez az alig harmincötéves fiatalember, akit Magyarországon a filmszakma prímásának neveznek. Szavának ereje és súlya van. E számunkban őt szólaltatjuk meg, hogy a régen húzódó gazdasági válsággal kapcsolatban elmondja véleményét a színház és film mai viszonyáról.
– Amint a rádió nem ártott a gramofonnak, úgy a film nem árt a színházi kultúrának. Az élő ember mindig fölényben van a gép felett, bármilyen kolosszus is legyen az a gép. Ellenben nagyon össze kell szednie minden tudását, ha a maga teremtette gép felett uralkodni akar. Igy van ez a színház és film harcában is. A film nem akar ártani a színháznak, de viszont kényszeríti nagyobb, szebb és művészibb produkciókra. A színház a film nélkül még ma is ott tartana, ahol ezelőtt húsz éve tartott. A film nem veszi el a színház publikumát, hiszen mindketten egy betegségben szenvednek és ez a betegség az egész világ minden szakmájának betegsége: a gazdasági válság. A gazdasági válság pattanásig feszült húrjai azonban lazulóban vannak. Optimista vagyok és öt éven belül várom a prosperity megszületését.
– Legutóbbi londoni utam alkalmával láttam az új orosz filmeket. Rendezésileg a legtökéletesebbek és csúcsát nyujtják mindannak, amit mi csak elképzelhetünk, ellenben óriási bajuk az, hogy tendenciózus filmek, amelyek a magyar közönség elé nem kerülhetnek, de nem is érdekelnek bennünket. Az egyetlen tendenciamentes orosz filmet, amelynek címe a már ismert „Irja Hadnagy“, még ebben a szezonban bemutatjuk. Az orosz filmekről sok érdekességet tudnék mondani, de hát ennek nincs itt helye. Egyről azonban meg kell még emlékeznem, az úgynevezett „Drei Minuten“-filmekről, amelyek forradalmosítják a híradók világát. Valljuk be, ez a forradalom helyénvaló már, mert a híradók nem tudnak elég újat nyujtani. Itt, ezekkel a kétszázméteres „Drei Minuten“-filmekkel kapcsolatban új világrészek jönnek hozzánk, új ötletek és új színek. Azt hiszem, ez a híradó-forradalom szívesen látott forradalom lesz.
