FODOR JÓZSEF: BESZÉLGETÉS AZ ERDŐVEL

Teljes szövegű keresés

FODOR JÓZSEF: BESZÉLGETÉS AZ ERDŐVEL
Drága régi erdőm, emlékszel-e még,
Emlékszel a mult szerelemre:
Mikor gallyaidban a tavasz zenélt
S forrott az életnek a nedve;
Amikor kijöttem s zöld mohák között
Leültem árnyadba vidáman,
Szívem tervekkel volt dúsan ötvözött
S az élés jóize a számban?
Mikor, mint tüzszikrák zöld láng közt, repült
Száz madarad lombodban szerte
S szép patakod folyékony csillaga dült,
Aranyhomokot hordva medre:
Mintha a perc boldog mézét hordaná,
Mit örömben kisírt, egy szellem,
Futva, ezüst kötényben valahová,
Hogy már soha többé ne leljem.
S nem, nem lelem soha többé: már tudom;
Zöld üreid némán ásitnak
S reszketve int itt-ott gazos utadon
Egy virág, mint eltorzult csillag:
Mint az életben szétfoszló álmaim,
Miket már nem tudok követni –
S itt állok a föld üres határain,
Bennem s körülöttem a semmi.
Itt állok, már többé nem virítva föl,
Csak a gondok jönnek süvöltve,
Mint a szél, mely benned ágakat őröl,
Erdőm, s levelet dob a földre:
Leveledet, itthagyva a tél előtt,
Mezítlenül, puszta hidegben –
Mint e létben a rólam levetközött
Meleg álmok s remények engem!
Zugliget, szeptember

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem