FODOR JÓZSEF: NÉZD, ARANYBAN…
FODOR JÓZSEF: NÉZD, ARANYBAN…
Nézd, aranyban égnek a bokrok,
Nézd, derűt száz tarka sugár ad,
Kirepül a sárga erdőkből
Csillanó szárnnyal a madárhad.
Nézd, fanyar, jó illatot szórnak
Az agg szőlők a venyigéken
S az öreg dombok felragyognak, –
Igy kell, szívem, meghalni szépen.
Nézd, derűt száz tarka sugár ad,
Kirepül a sárga erdőkből
Csillanó szárnnyal a madárhad.
Nézd, fanyar, jó illatot szórnak
Az agg szőlők a venyigéken
S az öreg dombok felragyognak, –
Igy kell, szívem, meghalni szépen.
Olyan az élet, mint egy álom –
Hát álmodjuk piros szeszéllyel,
Zárjuk le, mint a kedves tájak,
Ha ősz küldi derűjét széjjel –
Aranyos intését az évnek,
Hogy véget ér már nemsokára –
Mint egy tüneményes, halk ének,
Mely meghal csöndben – s nincs halála.
Hát álmodjuk piros szeszéllyel,
Zárjuk le, mint a kedves tájak,
Ha ősz küldi derűjét széjjel –
Aranyos intését az évnek,
Hogy véget ér már nemsokára –
Mint egy tüneményes, halk ének,
Mely meghal csöndben – s nincs halála.
