VALLOMÁS
VALLOMÁS
Látod kedvesem, ha megcsókoltál, bucsut intek.
Szivemből nyitott ajtón, lassan kisétált az alázat.
Virágot én csak friss sebekre hintek.
Szivemből nyitott ajtón, lassan kisétált az alázat.
Virágot én csak friss sebekre hintek.
Napos uccán új és ismeretlen után ágaskodik a vágyam
aki nem Szerelem.
Kemény, napfényes, egyenes, magányos, rendezett vidék –
Levegője oxigén.
aki nem Szerelem.
Kemény, napfényes, egyenes, magányos, rendezett vidék –
Levegője oxigén.
Hogy mondjam meg neked? Embertestvéreim, férfiak
vad izmu marokkal belekapnak
a kor összerúgott, széttaposott agyagába
és formálják akarattal és már látják a jövő kort.
vad izmu marokkal belekapnak
a kor összerúgott, széttaposott agyagába
és formálják akarattal és már látják a jövő kort.
Őseim talán az ablakmélyedésben üldögéltek,
s szines fonállal szőtték rá fehér alapra
a bánatuk, s az éveket –
Kezem néha ismeretlen kis mozgásokra ájul,
barna hajad is simogatni jó –
s érzem, már nem egyvalakit,
magamat és mindenkit szeretek.
s szines fonállal szőtték rá fehér alapra
a bánatuk, s az éveket –
Kezem néha ismeretlen kis mozgásokra ájul,
barna hajad is simogatni jó –
s érzem, már nem egyvalakit,
magamat és mindenkit szeretek.
Ijedés volt szemem első kerekrenyilása,
s első lépéseim,
mint aki hideg zuhanyok közt lépeget –
De visszamennem egy milimétert sem lehet.
s első lépéseim,
mint aki hideg zuhanyok közt lépeget –
De visszamennem egy milimétert sem lehet.
Hallgass ide – én rossz vagyok, s igazság jár velem –
Embernél több erő nem enged
másképp tennem –
S nem tudja senki, hogy bennem
a Tegnap és a Holnap minden asszonya szenved.
Embernél több erő nem enged
másképp tennem –
S nem tudja senki, hogy bennem
a Tegnap és a Holnap minden asszonya szenved.
