KUTYA
KUTYA
Sivatagban vizet váró,
katlan szélén táncot járó
szegény lelkem, mint a kánya,
feketén a multat bánja.
katlan szélén táncot járó
szegény lelkem, mint a kánya,
feketén a multat bánja.
Multját bánja, mint a medve,
megüzetvén rengetegbe,
dörmögőn az erdőt mászó,
kerek fejét busan rázó:
megüzetvén rengetegbe,
dörmögőn az erdőt mászó,
kerek fejét busan rázó:
ugy dohogok éjjel-nappal
földbusitó siralmakkal,
fogaim közt szüröm szavam,
bubánatnak adom magam.
földbusitó siralmakkal,
fogaim közt szüröm szavam,
bubánatnak adom magam.
Kövér, öreg hegyek, sziklák
vállaikat vonogatják,
szeleikkel rámfütyülnek
régi társaim, a földek.
vállaikat vonogatják,
szeleikkel rámfütyülnek
régi társaim, a földek.
Szeg göröngyök sisteregnek,
kigyófejjel rámsziszegnek:
sziszegjetek zömök kígyók,
nekem ez kell! nekem igy jobb!
kigyófejjel rámsziszegnek:
sziszegjetek zömök kígyók,
nekem ez kell! nekem igy jobb!
Az enyém mind ez a bánat,
a kivertség, az utálat,
fintorogjatok, ti hegyek
kutya vagyok, kutya legyek!
a kivertség, az utálat,
fintorogjatok, ti hegyek
kutya vagyok, kutya legyek!
Utálatos, irigy kutya,
sárga szemmel utját futja:
sárga szemmel futom utam,
maró szájjal védem magam.
sárga szemmel utját futja:
sárga szemmel futom utam,
maró szájjal védem magam.
Akit egyszer megkivántam,
ebszememmel megtaláltam,
hogy azt elragadja tőlem,
nincs hatalom égben-földben.
ebszememmel megtaláltam,
hogy azt elragadja tőlem,
nincs hatalom égben-földben.
Nem lesz az már szabad léptü,
nem lesz az már könnyü éltü,
nem lesz az már nálam jobbé,
legényebbé, boldogabbé,
nem lesz az már könnyü éltü,
nem lesz az már nálam jobbé,
legényebbé, boldogabbé,
sem a napé, sem a holdé,
sem földgömbé, sem mennybolté,
sem az enyém, sem a másé,
csak az örök elmulásé!
sem földgömbé, sem mennybolté,
sem az enyém, sem a másé,
csak az örök elmulásé!
