AZ ALVÓ TESTVÉR
AZ ALVÓ TESTVÉR
Emlékszem, éjjel hozták haza.
Én még kis, fehér ingben jártam.
A holdat néztem s alig vártam,
hogy megvirradjon,
hogy csókot adjon
szurós, szomoru szája.
Én még kis, fehér ingben jártam.
A holdat néztem s alig vártam,
hogy megvirradjon,
hogy csókot adjon
szurós, szomoru szája.
Ott feküdt
a nagy fehér ágyon…
Odamentem, hogy arcát lágyan
megsimitsam.
Apám ott állott kissé távol
s szólt: – ne költsd fel,
most jött
nagy Szibériából,
keveset aludt ott szegény
és most nagyon álmos…
a nagy fehér ágyon…
Odamentem, hogy arcát lágyan
megsimitsam.
Apám ott állott kissé távol
s szólt: – ne költsd fel,
most jött
nagy Szibériából,
keveset aludt ott szegény
és most nagyon álmos…
Sötét haja szétfolyt a párnán
s én olyan árván
lestem, hogy két zárt szemével
felém intsen.
Arca lágy volt, mint a frissen
hullott hó.
Aludt a bátyám,
a fáradt legény.
Aludt csöndesen, mozdulatlan…
– – – – – – –
És még most is alszik szegény.
s én olyan árván
lestem, hogy két zárt szemével
felém intsen.
Arca lágy volt, mint a frissen
hullott hó.
Aludt a bátyám,
a fáradt legény.
Aludt csöndesen, mozdulatlan…
– – – – – – –
És még most is alszik szegény.
