ERDÉLYI JÓZSEF: KÚTFŐ
tisztul már végre valahára,
gyöngy és gyémántözönként forr fel,
buzog nagy, mély szerelmem árja.
élő szobor, válladon korsó,
öntöd a szép ezüst vizet,
melynek zúgása oly hasonló
Élet forrása, kútfeje,
körötted égigérő falat áll
álmom fekete cipruserdeje!