NÉVAI LÁSZLÓ: KEZEMBEN A KÉPED
De mintha nem érteném.
Az ujjam óvatosan remeg, –
Vigyázz, ha a képed elejtem!…
a karom segitse meg,
lazítsa fölöttem a levegőt;
deres suhogását sejtem
ki ott bujkál a szemedben,
ki ott bujkál a szemed mögött,
a félelem meglökött,
hogy a tested reszket az ujjaimon,
hogy én is beleremegtem,
nem érzem a vállamon. –
Most már hiába is érteném,
tudom, hogy a képed elejtem.
Régi olasz anekdota.