FENYŐ LÁSZLÓ: EMIGRÁNSOK
FENYŐ LÁSZLÓ: EMIGRÁNSOK
Ültek Párisban, Bécsben és
Berlinben hajdanán,
megbújva, mint az üldözött,
kávéházak zugán,
kábítva keser lelküket
füstön, kávén, dumán.
Berlinben hajdanán,
megbújva, mint az üldözött,
kávéházak zugán,
kábítva keser lelküket
füstön, kávén, dumán.
És ülnek képtárakban is
és tengerpartokon
ődöngnek templomok homályán,
hófútta útakon –
holnap hálnak a híd alatt,
vagy az ucca-padon,
és tengerpartokon
ődöngnek templomok homályán,
hófútta útakon –
holnap hálnak a híd alatt,
vagy az ucca-padon,
Mind megcsalt szerelmesek ők,
hűtlenjük a haza
s olyik, mint pille láng körén,
halálba hullana,
hazája az a messzi láng
amelybe hullana.
hűtlenjük a haza
s olyik, mint pille láng körén,
halálba hullana,
hazája az a messzi láng
amelybe hullana.
Mint ha a lázmérő eltörik
és kifut a higany,
így szóródtak szét százfelé:
menekülő higany –
s leltek se jó, se rossz hazát
Európa honaiban.
és kifut a higany,
így szóródtak szét százfelé:
menekülő higany –
s leltek se jó, se rossz hazát
Európa honaiban.
Nem gyilkosok, vajákosok,
hitük bolondjai,
keresse bennük más, mi rossz
a politikai,
én láttam, sírva, egyiket
borára hajlani
hitük bolondjai,
keresse bennük más, mi rossz
a politikai,
én láttam, sírva, egyiket
borára hajlani
a hajnali söntésben és
el nem felejthetem
bökős, keserü bajuszát,
s az a két szürke szem!
Merengtem rajt, mint odakünn
a vas szürkületen…
el nem felejthetem
bökős, keserü bajuszát,
s az a két szürke szem!
Merengtem rajt, mint odakünn
a vas szürkületen…
Társak, tér számüzöttei,
akik elől lezárt
a politika itt meg ott
egy-egy országhatárt,
futóhomok-sorsotok a
sorsomig idefájt,
akik elől lezárt
a politika itt meg ott
egy-egy országhatárt,
futóhomok-sorsotok a
sorsomig idefájt,
engem az idő számüzött,
benneteket a tér,
én a nyelvben leltem hazát,
bennetek egy hit él –
majd oly honban találkozunk, hol
nincs se idő, se tér.
benneteket a tér,
én a nyelvben leltem hazát,
bennetek egy hit él –
majd oly honban találkozunk, hol
nincs se idő, se tér.
