PANASZDAL
PANASZDAL
Már minden nappalom
szikrázó szédület,
már minden éjjelem
remegő rémület.
szikrázó szédület,
már minden éjjelem
remegő rémület.
Az ég két melle közt
a Nap, mint béka ül,
zöld kígyó tekereg
a holdtányér körül.
a Nap, mint béka ül,
zöld kígyó tekereg
a holdtányér körül.
A társ terhemre van,
a csók szúr, nem ragyog
és túlsokan vagyunk,
ha egymagam vagyok.
a csók szúr, nem ragyog
és túlsokan vagyunk,
ha egymagam vagyok.
Tükörbe nézni már
alig-alig merek:
borostás képemen
zavaros szem mered
alig-alig merek:
borostás képemen
zavaros szem mered
Még járok köztetek,
veletek nevetek
s tudom: egy szép napon
mindent elfeledek.
veletek nevetek
s tudom: egy szép napon
mindent elfeledek.
Fejem fáj, szédülök,
az alkony, az van itt,
a szoba lázasan
vetkőzi szineit.
az alkony, az van itt,
a szoba lázasan
vetkőzi szineit.
