WEÖRES SÁNDOR: SIRALMAS NEKEM
WEÖRES SÁNDOR: SIRALMAS NEKEM
Siralmas nekem
távol egeken
egymagamba lennem.
Kis hangya-testtel
szétomló lelkem
morzsáit cipelnem.
távol egeken
egymagamba lennem.
Kis hangya-testtel
szétomló lelkem
morzsáit cipelnem.
Zaj se böki át
a szobám falát,
nincs reggeli lárma,
csak egy gyárkémény
ásít vonítva
a nagy némaságba.
a szobám falát,
nincs reggeli lárma,
csak egy gyárkémény
ásít vonítva
a nagy némaságba.
Most a városban
élek egyedül,
önmagamba zártan.
Testvérem nincsen
s távol van anyám,
én egyetlen társam.
élek egyedül,
önmagamba zártan.
Testvérem nincsen
s távol van anyám,
én egyetlen társam.
A gyárkémények,
mint kényes kígyók,
nyujtóznak a légbe.
Nincs senki párom,
az eget járom
s nem tudom, mivégre.
mint kényes kígyók,
nyujtóznak a légbe.
Nincs senki párom,
az eget járom
s nem tudom, mivégre.
